Minden igényt kielégítő, négycsillagos wellness szálloda Cegléd határában. Ünnepelni jöttünk ide, sógoromék a tizedik, mi pedig az ötödik házassági évfordulónkat. A családi wellness hétvégét már hosszú hónapok óta tervezik a lányok...

A fogadtatás kellemes, csinos, fiatal lány mosolyog vissza a recepciós asztal mögül, minden rendben van, mondja, már vártak minket, az első emeleten, a két egymásba nyíló (szaknyelven: családi) szoba pedig készen áll.

A szoba maga a tökély, a fürdőszobával, a sarokban elhelyezett társalgóval és az erkéllyel együtt közel akkora mint a házunk, a sógoréké egy kicsit kisebb, de még ők is bőven elférnek a pótággyal együtt, hiszen a legkisebb gyerkőcöt is hozták magukkal.

Gyors lepakolás, majd irány a wellness részleg. Hatalmas, fedett, élménymedence kellemes, 33 Celsius-fokos vízzel. Több tucat ásványi elemmel „dúsított” gyógyvíz, amelynek hőfoka már-már megfelelő a szőrtelenítésre is, a jakuzzi pedig szinte folyton pezseg, és akár tizen is elférnek benne. „Képzeld - meséli az asszony - most olvastam, hogy nem is olyan régen a Gombos Edina, a kislánya és a férje is itt pihent, s ódákat zengtek erről a jakuzziról.” A hír, a celebvilágban lehet, hogy nagyon fontos, engem viszont egyáltalán nem érdekel. Valahogy nem hoz lázba, hogy egy vízben áztathatom magam hazánk egyik leghíresebb celebrádióstévésműsorvezetőjével, a szöszi és pöszi cicaleánykával...

A vacsora isteni, kétfajta leves illatozik a svédasztalon, a főfogásokat pedig mire megszámolom, elfáradok. A szakács mintha csak rám főzött volna: vörösboros marhalábszár-pörkölt, galuskával - ez nálam a mindenkori gasztronómia csúcsa. Persze azért csak módjával szedek, hogy legyen hely a többi finomságnak is...

És ha már a kajánál tartunk. Másnap reggel, a szokásos reggeli választék - rántotta, felvágottak, sajtok, müzlik, főtt virslik és kolbászok - mellett az egyik rozsdamentes tároló edényben ismerős fehér „valamit” fedezünk fel. Még gőzőlög, illata észveszejtő.

Tejbegríz. Gyermekkorom kedvenc eledele, nagymamám, édesanyám tejbepapijánál nem volt finomabb reggeli, vagy éppen vacsora. Házitejből főzve, fahéjjal meghintve, szinte elolvadt az ember szájában, íze még mindig, közel két évtized távlatából is a nyelvemen van.

Tejbegríz. Iskoláskorom utált étele. Az iskolai menzán, óriási, alumínium merőkanállal placcsintották a kisgömböccé hízott konyhásnénik a narancssárga színű, műanyag tányérba azt a tejbegríznek mondott valamit. Szinte folyott, íze pedig leginkább a vízre emlékeztetett.

Legalább tíz éve nem ettem tejbegrízt. Az utóbbi hónapokban többször is beszéltük az asszonnyal, hogy főzni kéne, de valahogy mindig elmaradt. Most pedig itt incselkedik velünk egy teljes tálca tejbepapi. Az asszony dönt, ő bizony megkóstolja. A sógor követi, ő sem hagyja ki. Nincs mit tenni, a kérdés eldőlt, én is sorba állok. Csak a sogórnő nem követ minket.

A pulton csak kakaó van, bár én igazán fahéjjal megszórva szeretem, így sem rossz. Ahogy annak idején tanultuk, gyorsan összekeverjük, majd a meghatározhatatlan színű kulimászt mennyei élvezettel tüntetjük el a tányérból. Ezen a napon ez az istenek eledele.

Szóval a családi wellnes hétvégén tökéletes minden. A szállásra, a medencékre és a kajára sem lehet panasz, és még a kistökös sem hisztizik túl sokat. De a koronát a hétvégére mégis a tejbegríz teszi fel!