Tizenéves faszagyerek, apuci sportkocsijával, gumicsikorgatva fékez, és parkol be az egyik főváros-környéki bevásárlóközpont előtti parkolóba. A kocsi természetesen azúrkék kabrió, a parkolóhely pedig - mondhatni: szintén természetesen - rokkantak számára fenntartott.

A járgányból, a sofőr mellől egy srác, a hátsó ülésekről pedig két leányzó kászálódik ki - összesen nincsenek százévesek... A nem túl meleg idő ellenére a csajok rövidujjú, mell alá alig érő topban (köldökükben ott csillog valami ékszer) és miniszoknyában csicseregnek egymással. Ez utóbbi annyira rövid - mint, ahogy azt mondani szokták -, hogy ha meghúznánk a rojtjait, már fájna nekik.

Az egyik csajban, cigarettára gyújtás közben, megszólalhat valami, amit erős túlzással akár lelkiismeretnek is lehetne nevezni, mert halkan megkérdezi a sofőrt:

- Te, nem állunk mi rossz helyen?

- Miért, üres volt a parkoló - feleli amaz flegmán, zsebre dugott kézzel, teli pofával rágón nyammogva.

- De hát ez rokkant parkoló... - próbálkozik bárortalanul a szöszi 

- Ki nem szarja le! - zárja le a vitát faszagyerekünk, majd a másik csaj fenekébe csípve elidul befelé a bevásárlóközpontba. A többiek röhögve blattyognak utána.

Alfahímünk - aki természetesen maga is a legmenőbb cuccokba van öltözve (nem értek a divathoz, de úgy saccperkábé százezer forint értékű göncbe burkolózott ezen a napon) - céltudatosan megindul a legelső ruhabolt felé. A többiek - mint a nyakában kolomppal az élen menő vezérjuhot a nyáj - követik.

Kis magyar valóság mindez 2011 áprilisának első napjaiban!

Magyar valóság, amitől kinyílik a jónevelt ember zsebében a bicska, s mandinerből azt gondolja, hogy fut egy ámokot, s lendületből képen törli a vezérbikát, akinek a bejárati ajtó adja a másikat, majd seggre huppanva eltörik a tojáshéj, melyet még ülepén visel...

Persze érte is annyit kapnék, mint egy normális emberért, így gyorsan elszámolok magamban tízig (majd, mivel ez még nem elég, újra...), s megpróbálok nem foglalkozni a szemem előtt lejátszódó eseményekkel.

Ugyanakkor arra gondolok, hogy az ilyen, „keménytökű” macsófiókáknak igazán megmutathatná már valaki az élet „valódi” oldalát. Mert most álomvilágban élnek, tető nélküli sportkocsikkal száguldoznak, tinikurvákkal kefélnek, füvet szívnak, azaz azt hiszik magukról, hogy ők az élet császárai, így nekik mindent szabad. Például kilónyolcvannal döngetni az autópályán, levillogva mindenkit, aki egy kicsit is lassabb nálunk, vagy beállni a rokkant parkolóba, neadjisten - ha kedvük esetleg éppen úgy tartja - szíven-májon-tüdőn szurkálni valakit egy harminc centis rambókéssel, pusztán a poén kedvéért, vagy a másik szeme formája, bőre színe miatt...

Mielőtt még végleg eltűnnek a szemem elől a számomra megfizethetetlen árú ruhákat áruló boltban, eszembe jut az is, hogy az ilyenek miatt kell rendszeresen szigoríatani a törvényeket, vagy éppen a KRESZ-t. Pedig roppant egyszerű lenne a megoldás, a jelenelgi szabályokat kellene mindenkinek betartania, még az ilyen kabriós faszagyerekeknek is...