Ember, nem hallod, sikít a Föld! Fájdalmában ordít, kínjában üvölt, gyötrelmében jajgat. Hol hangosabban, máskor gyengülve, de folyamatosan. És e szenvedést te okozod neki!
Ember, nem hallod, sikít a Föld! A vérét szívod. Felforralod. Felégeted. Megfullasztod. Megmérgezed. Kiszipolyozod. Kizsigereled. Kiszaggatod. Elpusztítod. S közben azon keseregsz, hogy nem ad magából eleget. Olajat. Gázt. Ércet. Nyersanyagot. Erdőt. Fát. Állatot. Növényt. Vizet. Termőföldet. Élelmiszert. Mindent.
Ember, nem hallod, sikít a Föld! Pedig jelez is neked. Pusztító orkánokkal. Özönvíznyi esővel. Romboló árhullámmal. Mindent elemésztő sárfolyamokkal. Gyilkos lavinákkal. Hegynyi kőomlásokkal. Perzselő aszállyal. Fullasztó homokviharokkal. Olvadó jégsapkával. Emelkedő tengerszinttel. De te nem látsz és nem hallasz semmit. Vak vagy és süket!
Ember, nem hallod, sikít a Föld! Műanyag borít már mindent. Tengerpartot, hegyet, erdőt, síkvidéket. Millió év alatt sem bomlik le. Ott lebeg az óceánokban. Országnyi, gusztustalan szigetekké áll össze. Állatok eszik és halnak bele. Növények fulladnak meg és száradnak el a vékony fóliák alatt. De te mégis tovább gyártod e mesterséges anyagokat.
Ember, nem hallod, sikít a Föld! A pénz csillogása megvakít, csilingelése pedig elveszi hallásod. Azt hiszed élsz, pedig csak saját, egyre mélyebb sírodat ásod. De gödör széle már mozog, az agyag és a homok hamarosan rád omlik. Élve eltemet. És akkor már hiába könyörögsz!
Ember, nem hallod, sikít a Föld!
Utolsó kommentek