Na, akkor morgolódjunk egy kicsit, mert ugye az sosem árt, és milyen unalmas is lenne mindig mindent tudomásul venni… Adva van a – jelenleg is hatályban lévő - 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet a közúti közlekedés szabályairól – leánykori nevén a KRESZ -, amelynek betartásával a közúti közlekedést biztonságossá és zavartalanná lehetne tenni. Legalábbis elméletben…
Aztán, hogy mi a gyakorlat, azaz a valóság, azt mindenki jól tudja, aki életében már legalább egy napot eltöltött a volán mögött az ország valamelyik közútján. Nézzünk is egy gyakorlati példát.
A poszt elején megosztott két jelzőtáblát (talán) mindenki ismeri. KRESZ így ír róluk a 12. paragrafus (1) pontjában, amely az elsőbbséget szabályozó jelzőtáblákról szól:
„c) „A szembejövő forgalom elsőbbsége” (13. ábra); a tábla azt jelzi, hogy az útszűkületben elsőbbséget kell adni a szembejövő jármű részére;
d) „Elsőbbség a szembejövő forgalommal szemben” (14. ábra); a tábla azt jelzi, hogy az útszűkületben a járműnek elsőbbsége van a szembejövő járművel szemben.”
Próbálom értelmezni a leírtakat. Ehhez lássuk, hogyan definiálja a KRESZ az elsőbbség fogalmát. A rendelet 1. számú függelékének III. fejezete szerint – amely a közúti forgalommal kapcsolatos fogalmakat tisztázza – ez olvasható:
„b) Elsőbbség: továbbhaladási jog a közlekedés más résztvevőjével szemben. Azt a járművet, amelynek elsőbbsége van, az elsőbbségadásra kötelezett nem kényszerítheti haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására. Azt a gyalogost, akinek elsőbbsége van, az elsőbbségre kötelezett nem akadályozhatja és nem zavarhatja áthaladásában.”
Azaz a fenti két tábla (amelyeket mindig párban helyeznek ki) – az „Elsőbbségadás kötelező!” és az „Állj! Elsőbbségadás kötelező!” jelzőtáblákhoz hasonlóan – azt szabályozza, hogy két vagy több gépjármű közül melyik haladhat át először egy kereszteződésben vagy egy útszűkületben.
Számunkra az utóbbi, vagyis az útszűkület érdekes. Erre a kifejezésre nem ad konkrét definíciót a KRESZ – a 17. paragrafus (1) d. pontja szerint az „útszűkület” tábla azt jelzi, hogy az úttest szélessége a megelőző útszakaszhoz képest számottevően csökken -, de józan paraszti ésszel is könnyen belátható, hogy olyan útszakaszt jelent, ahol valami miatt leszűkül az út szélessége és a közlekedési szakemberek szerint nem fér el egyszerre egymás mellett két autó, azaz szükséges az elsőbbségadás szabályozása. Jellemzően szűk hidaknál és egyéb átjáróknál helyezik ki ezeket a táblákat, de van másfajta előfordulási helye is.
Ilyen például Tatabányán, a Gál István lakótelep „mögötti” Bárdos László utca, amely a város egyik legfontosabb közlekedési útvonalának része: több városrészből is ezen keresztül közelíthető meg a legkönnyebben az M1-es autópálya óvárosi csomópontja, illetve az e fel- és lehajtó közelében található ipari park. Mindebből következik, hogy az amúgy normál, azaz „kétjárműves” szélességű Bárdos László utcában kora reggeltől késő estig nagy a forgalom.
Ezzel néhány évvel ezelőttig semmi gond nem is volt, de akkor valaki okosan kitalálta, hogy a Gál István lakótelepet jellemző parkolóhiányt úgy lehet a legjobban megoldani, ha az út két szélére – felváltva a két irányba – kijelölnek néhány parkolóhelyet. Gyanítom, e változtatásnak volt némi forgalomcsillapítási célzata is, hiszen a jó magyar autós, ha csak egy kis lehetőséget is lát rá, biztos, hogy gyorsabban megy a lakott területen megengedett legnagyobb sebességnél. Márpedig ez az út – lakótelepi házak és a vasút, majd pedig később a garázssor között – szinte csábít arra, hogy egy-egy önjelölt Fittipaldi padlóig nyomja a gázpedált. (Tatabányán ennek amúgy is hagyománya van, de ennek részleteibe most inkább ne menjünk bele…)
Szóval pár évvel ezelőtt – nem tudom pontosan mikor, de a Google Street Wiew területet bemutatót 2011 év végi felvételein még nincsenek kinn a táblák - forgalom- és sebességcsillapítási célzattal kijelöltek néhány parkolót és kihelyezték a KRESZ-ben 13-as és 14-es számú ábraként jelzett táblákat. Persze, ha ezzel sikerült volna megoldani a problémát, akkor nem neveznék a magyart a világ egyik legtalálékonyabb nemzetének. Merthogy mit is csinál a jó tatabányai autós – legalábbis egy jelentős többségük - e leszűkített útszakaszon? Konkrétan leszarja, hogy autók parkolnak az út szélén és az elsőbbséget tábla szabályozza. Úgy gondolja, van ott elegendő hely arra, hogy a parkoló autók mellett még két, egymással szemben közlekedő gépkocsi is elférjen. Ha a vegytiszta matematikát nézzük, akkor ez valóban így van, hiszen 1+2 az valóban 3, ám elég egy-két centi tévedés – például egy hirtelen kormánymozdulat - az egymással szembe közlekedőknél és máris megtörtént az ütközés.
S, hogy valójában miért írtam le mindezt? Csak azért, hogy morgolódhassak, mert engem kifejezetten idegesít a KRESZ ezen szabályainak szándékos megsértése. Ugyanis szinte minden alkalommal, amikor a Bárdos László utcában járok, belefutok olyanokba, akiket nem érdekelnek a kihelyezett jelzőtáblák. Sosem értettem – és ahogy öregszem egyre inkább nem értem – miért lehet szabályosan közlekedni. A szerencsétlen KPM-BM együttes rendeletet nem azért találták ki 45 évvel ezelőtt, hogy szándékosan szívassák az autósokat, hanem azért, hogy a közúti közlekedés biztonságos és zavartalan legyen. Ehhez azonban be kellene tartani a jogszabályban leírtakat.
Utolsó kommentek