Szücsike agyszüleményei

Az interneten és leginkább a facebook-on ismét - immár sokadszor - terjed a fenti videó. Az elmúlt hétvégén én is belefutottam és újra megnéztem. A retro kedvelői számára - így saját magamnak is - jó és szórakoztató, ugyanakkor egyben elgondolkodtató is ez az öt perces, egy ismeretlen szerző által leírt gondolatokra komponált klip. Elgondolkodtató, mert van benne egy rész, ami a felelősség, a kötelesség és a bűntudat fogalmainak ismeretét feszegeti.

Pontosan így hangzik a kérdéses rész: „Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt, ha lehetett, el sem mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a jelentését. Ezek voltunk mi, hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.”

Akárhányszor nézem is meg ezt a rövid videót - leszámítva, hogy helyeslően bólogatok és mosolygok a mondatokon - mindig megfogalmazódik bennem a kérdés: ha mi ilyen emberek voltunk, miért nem tudjuk saját gyermekeinket hasonlóan nevelni? Hiszen a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés és a felelősség jelentését mi sem az anyatejjel szívtuk magunkba, hanem szüleinktől tanultuk... Akkor a mi generációnktól miért nem tanulják meg ugyanezt gyermekeink? Ennyire rossz tanárok lennénk?