Tudom, tudom, immár több, mint egy hete, hogy nem jelentkeztem, de ennek jó oka volt. Az elmúlt hét napot Koszovóban töltöttem. Munkatársaimmal meglátogattuk a nyugat-koszovói Pec-ben szolgáló magyar katonákat. De most nem erről akarok írni - akit esetleg érdekelnek a megjelent cikkek, mindet elolvashatja itt -, hanem magáról az országról.
Mint ismert, Koszovó kevesebb mint három évvel ezelőtt, 2008. február 17-én kiáltotta ki függetlenségét. Az új balkáni államot a mai napig kevés ország ismerte csak el. Koszovó azonban gyakorlatilag 1999 óta, vagyis a NATO békefenntartó erő, a KFOR bevonulása óta független, határ választja el Szerbiától, a hivatalos fizetőeszköz pedig az euró.
1999 óta sokadik alkalommal volt szerencsém rövidebb-hosszabb látogatást tenni Koszovóban. Először még minket, újágírókat is csak repeszálló mellényben és rohamsisakban utaztattak a pristinai repülőtérről az akkor még ott szolgáló magyar kontingens táborába. A biztonsági helyzet azonban egyre jobb lett az évek során, így ma már gyakorlatilag minden civil szabadon közlekedhet a csaknem tizenegyezer négyzetkilométeres országban.
Az ország, vagy legalábbis a főváros és környéke szemmel láthatóan fejlődik. Szinte mindenhol útfelújítások nehezítik a közlekedést, emellett pedig rengeteg az építkezés és egyre több a bevásárlóközpont is. És Pristina vonzáskörzetében még szemétből sincsen annyi, mint az ország más területein.
Mindent szemét borít ugyanis Pec-ben, Mitrovicában, sőt még a kisebb településeken is. Építésitörmelék-kupacok szegélyezik az utakat, papírzacskók, nejlonszatyrok repkednek a szélben, és ami a lemegrázóbb: elhullott állatok tucatjai rohadnak mindenfelé. Kutyák, macskák, tehenek és lovak.
Az autóbiznisz azonban virágzik. Legalábbis az albánok lakta területen minden második házban működik egy gumiszerelő, vagy egy autómosó. Rosszabb ez az arány Mitrovicától északra, ahol a szerbek élnek, de azért még bőségesen jut oda is belőlük.
Azt mondják, az országban 60-70 százalékos a munkanélküliség, s a dolgozók nagy részét is a NATO, azaz a KFOR alkalmazza. Elemi érdekük tehát az embereknek, hogy az észak-atlanti szövetség békefenntartói még hosszú-hosszú éveken keresztül az országban maradjanak. Pedig a NATO vezetői éppen a napokban döntöttek arról, hogy csökkentik a Koszovóban állomásozó katonák számát. Senki nem tudja elképzelni mi lesz akkor - erre még egész egyszerűen nem készült el a forgatókönyv - ha a KFOR végleg kivonul az országból. Ismét összeugrik albán és szerb? Ki tudja? Tény, hogy a békésnek látszó felszín alatt még mindig izzik az etnikai ellentét parazsa, de a szakértők úgy nyilatkoznak: újabb háború nem várható. Ennek ellenére a közelmúltban ismét összecsaptak egymással a népcsoportok, mégpedig egy kosárlabda meccs miatt. Ezen Törökország néhány ponttal legyőzte Szerbiát, s az albánok öröme nem tetszett a mitrovicai szerbeknek...
Szóval jósolni senki nem mer, pedig előbb-utóbb eljön az idő, amikor a NATO már nem áldoz több pénzt Koszóvóra. Talán azért, mert úgy ítéli meg, hogy a balkáni államban minden rendben, talán azért, mert kell ez az összeg is az afganisztáni művelekekre.
Koszovó azonban még sokáig nem lesz „igazi” állam, még akkor sem ha az emberek kedvesek a vendéggel; vagy ha a rendőrök már nem büntetik meg az autóst csak azért, mert az külföldi; vagy ha az út szélén kolduló (és magyarul a legfontosabb szavakat - például: adni, étel, juró, coki - már ismerő) kiskölök nem akarja kitépni a táskát az ember kezéből...
Pedig Koszovó gyönyörű szép ország lehetne. Természeti adottságai megvannak ahhoz, hogy igazi, magashegyi üdülőparadicsommá válljon. Az akarat azonban hiányzik ehhez, így évek múltán is valószínűleg Európa egyik legszegényebb országa lesz. Ugyanúgy, mint manapság...
Utolsó kommentek