A hétvégén malackodtunk egy jót! Még mielőtt bárki bármiféle rosszra gondol, elárulom: kolbászt töltöttünk! Mondhatnám úgy is, megrendeztük saját, házi kolbászfesztiválunkat.

Nem kell sokáig visszamenni a múltba, ha a hétvégi családi esemény történelmi gyökereit megpróbáljuk megkeresni. Tavaly gondoltuk először azt, hogy töltünk némi kolbászt. Mert, ugye, miért ne? Meg különben is, annyi ismerős és kolléga mesélte, hogy milyen jó is az, ha a sajátunkból törünk le egy darabot vacsorára, vagy teszünk bele a paprikáskrumpliba. Mennyivel másabb az íze a saját kézzel töltöttnek, mint annak, amit a boltban, vagy éppen a hentesnél lehet megvásárolni.

Így aztán elosztottuk a munkát, volt aki receptet keresett, más a hipermarketek akciós újságjait lapozgatta, hogy hol lehet olcsón darálthúshoz és fűszerekhez jutni. Aztán egy vasárnapi délelőtt nekiálltunk, s alig három óra alatt megtöltöttünk a paprikával, sóval, borssal, köménnyel összekevert, egy nyeletnyi vörösborral ízesített bélbevalót.

Láss csodát, a kisérlet sikerült, a kolbász akkor frissen, tepsiben kisütve és később, füstölve is fogyasztható lett. Csak egy baj volt vele, hogy hamar elfogyott. Így már akkor elhatároztuk, hogy egy év múlva megismételjük a családi malackodást.

Az idei eseményre a hétvégén került sor. Igaz, levágni való disznó nem volt, csak előkészített (értsd: ledarált) disznóhús, de azt ugyebár jól tudjuk, hogy egy disznóvágás (ebben az esetben: egy disznóvágás szerű családi összejövetel) nem indulhat szíverősítő és gyomormelegítő nélkül. Mondhatnám úgy is: nem szabad megsérteni több száz éves hagyományainkat azzal, hogy nem tartjuk be őket, így természtesen mi is egy kupica pálinkával kezdtük a munkát. Aztán folytattuk egy másikkal, nehogymár unatkozzon a kisüsti egymagában az ember gyomrában...

Persze, azért a munkával is haladtunk. A hús összekeverése, a kóstolás és a töltés már profi módon ment. Én magam komolyan gondolkodtam azon - miközben az egyik legfontosabb munkát végeztem, a hurkatöltő kézi készüléket tekertem -, hogy jövőre benevezem a családi csapatot a sokadik Csabai Kolbászfesztiválra. Persze hangosan nem mondtam ki semmit, mert rokonaim még megvádoltak volna azzal, hogy a szürke, nyúlós, ragadós téli délelőtt ellenére napszúrást kaptam, esetleg - ne adj' Isten - megártott az a három kupica, gyümölcsből készült orvosság, amit éhgyomorra sikerült magamba tölteni.

Szóval az idei kolbász is elkészült néhány óra alatt. Sütve nagyon finom lett, a füstölés azonban hátravan, így a „teljes” végeredmény megízlelésére néhány napot még várni kell. Az előrejelzések azonban bíztatóak, így ha minden jól megy, akkor jövőre ismét töltünk! Tehát lassan kereshetek jó minőségű, eladó házipálinkát is. Szigorúan csak a tradíció végett...