„És eljött az a nap, amikor a joghurtban élő élőkultúra öntudatára ébredt és rádöbbent arra, hogy ő a Bidfidus! Ez a nap pediglen történelmi eseményként örökíttetett meg az emberiség számára, mert az emberek rádöbbentek vala, hogy a Bifidus jó nekik!”

Minden így kezdődött! A probiotikumnak is nevezett Bifidus számára ezen a napon vált világossá, hogy szerencsés teremtmény, merthogy az ember szervezetébe kerülve, a bélnyárkahártya sejtjeivel kapcsolatba lépve képes jótékony hatást kifejteni. Elősegíti az egészségre káros kórokozó baktériumok leküzdését, emellett serkenti a bélfal mozgékonyságát, ráadásul az emberi szervezet számára fontos táplálékokat is termel. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a vastagbélbe jutva elősegíti az ember számára egyébként emészthetetlen szénhidrátok lebontását. Szummázva: nincsen jobb dolog a világon, mint a Bifidus!

„Szóval csupa-csupa csodadologra vagyok én képes!” - veregette meg öntudatra ébredése napján saját vállát a Bifidus. „Csak van egy kis bibi - tette hozzá szinte azonnal - ezzel a névvel, az emberek világában nem lehet karriert befutni! Egy jó név ugyanis fél siker - vélte - márpedig a fél siker is több mint a semmi és több pénzt is hoz a konyhára.” Így aztán gondolkodni kezdett, jól megforgatta agytekervényeit és kiötlötte a jól hangzó Bifidus Essensis nevet.

„Ez igen - dicsérte meg ismét önmagát -, ezzel a névvel már lehet valamit kezdeni”, majd buszra szált és meg sem állt az első joghurtgyárig. Ez pedig történetesen a Danone volt. Bekopogtatott a portásfülke ablaküvegén, és megkérte, hogy hozzák össze a cég PR-marketingeseivel. A szakemberek örültek megjelenésének, hiszen éppen egy országos reklámkampányon dolgoztak, hogy minél több műanyag dobozos terméket adhassanak el, viszont még lövésük sem volt arról, hogy mi legyen az az ütős sztori ami e hadjárat alapja lehet, így kapóra jött a saját szolgálatait felajánló Bifidus.

Két napon belül már kapni is lehetett a Bifidus Essensissel dúsított joghortut, dőlt a pénz, szinte számolni sem lehetett a sok zörgő papírt és csengő fémtallért... És ez így ment két évig - mint a mesében - a joghurtgyár és Bifidus is meggazdagodott.

Aztán egyik napon, amikor élőkultúránk éppen otthon élvezte a pénzt, az életet és a gazdagságot, megcsörrent a legújabb modelnek számító mobiltelefonja, s a joghurtgyár mendzsmentje raportra rendelte. Összeszorult gyomorral, kalapáló szívvel, izzadó tenyérrel, verejtékező arccal jelent meg az Istenek Tanácsa előtt, el sem tudta képzelni, mi lehet a hirtelen berendelés oka. Lelki szemei előtt már a kirugás, a munkanélküliség, a hitelek törlesztőrészletének emelkedéséről szóló banki hivatalos levelek és havonta érkező sárga csekkek kilóinak látványa olvadt össze egy brutális rémálommá, amikor kiderült, a vezérkar csak megújulást szeretne. „Az Essensis név már elavult - mondták dörgedelmesen az asztalnál ülők - találjon ki valami mást, amivel legalább ennyi (de inkább több!) pénzt be lehet söpörni rövid idő alatt.”

Élőkultúránk megkönnyebbülve tért haza, a feladat azonban megrettentette. „Hogy lehet ennél jobb nevet kitalálni?” - tette fel magának ezerszer is a kérdést, s még éjjel is álmatlanul forgott ágyában. Mindössze hajnalban tudott néhány percre kábulatszerű álomba zuhanni. Ebből robbanásszerűen ébredt fel, álmában ugyanis megjelent a megoldás, az új név, a hírnévhez és a még több pénzhez vezető út: ActiRegularis.

Ez kicsit több mint két éve történt, Bifidus ma már multimilliomosnak számít, mégsem boldog. Reszketve várja azt a pillanatot, amikor ismét megszólal a telefonja, s újra berendelik a joghurtgyár igazgatói tárgyalójába. Agya hetek óta folyamatosan kattog, de nincsen újabb ötlete, hogy miként is lehetne ismét megújítani saját nevét...

Pedig változni kell, hiszen a zölddobozos joghurt csak változással tud újabb és újabb milliókat fialni gazdáinak. És talán neki is...