Fehér és Rozsdás megajándékozott minket. Egészen pontosan tizenegy, apró, izgő-mozgó, "szinte átlátszó" ajándékot kaptunk tőlük. Egyik reggel ugyanis arra keltünk, hogy éppen ennyi, alig egy centi hosszú aranyhörcsög kölyök nyüzsög és nyüszög a terráriumban, és csüng anyjuk emlőin. Fehér és Rozsdás ugyanis kis családunk házikedvencei, az "aranyhörcsög-házaspár", s ugye, mint az a rágcsálóknál természetes, szaporodnak is, de rendesen.

Nekik ez a mostani a második almuk. Öt héttel korábban már megleptek minket hat aprósággal. Nem mondanám azt, hogy nem számítottunk az utánpótlásra, hiszen éppen azért vettünk egy hím és egy nőstény hörcsögöt, hogy érezzék jól magukat és egymást a faforgáccsal bélelt üveglakásukban. 

Hát szó se róla, valóban jól érzik egymást! Az egyik nap ugyanis rajtakaptam őket, amint a "nyuszipozitúrát" gyakorolták. Mondtam is az asszonnynak, hogy készüljön, mert hamarosan itt van az újabb adag utánpótlás. Fitogtattam tudásomat, ugyanis éppen aznap néztem utána a neten, hogy a höriknél a vemhesség 16-18 napig tart.

De tévedtem, hiszen az in flagranti alig néhány nappal az ellés előtt történt. Ebből számomra egyenesen következik, hogy a hörik is szeretik gyakra és csak azért csinálni, mert "nagyon jó nekik"!

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Fehér és Rozsdás már nem az első höriházaspár nálunk. Az első duónak igazából nem is adtunk nevet. Ők csak a Hörik voltak. Akkor szándékosan vettünk két nőstény, nehogy túl sok legyen a szaporulat. Erre egy hét múlva az egyik, majd egy újabb hétre rá a másik is lekölkelzett. Ha jól emlékszem összesen tizenhárom apróság született. (Végül is befektetésnek sem volt rossz, kettő áráért két héten belül tizenötöt kaptunk...)

Aztán jött Béla. Béla egy gyönyörű szép, fekete színű aranyhöri volt. A kisállatkereskedés eladója megesküdött rá, hogy hím, ezért is kapta a Béla nevet. Meg persze azért, mert ránézésre olyan "béla" feje volt - mondtam az asszonnyak, amikor mosolyogva kérdezett a keresztelésről. (E mosoly sok mindent elárult, amolyan jól-van-drágám-semmi-baj-nincsen-hamarosan-jobban-leszel mosoly volt ez...) Persze, néhány hét után kiderült, hogy Béla nőstény, így hát felkerekedtünk, hogy "férjet" vásároljunk neki. Egy másik kereskedésben egy másik eladó "ezerszázalékra" mondta, hogy az általunk kiválasztott rókavörös-fehérfoltos apróság hím. Rögtön el is neveztük Dezsőkének. Ugye mondanom sem kell, ő is nőstény volt. Persze erre csak azután jöttünk rá, hogy egyszer kiszökött a terráriumból és három nap kergetőzés után tudtuk csak elkapni. Mert csak szökni tudott, nemzeni nem!

Béla és Dezsőke, a két imádnivaló nőstény hörcsög majdnem két évig élt velünk, soha nem veszekedtek, soha nem verekdtek, pedig a mindenttudó net szerint nem jó két nöstényhörit egy térbe zárni, hiszen - akárcsak az embernőstények, ha sokáig egy levegőt szívnak - kikaparják egymást szemét. Hát ők nem bántották egymást, békésen éldegéltek, aztán csendben eltávoztak.

Helyettük lett Fehér és Rozsdás. De legalább most az egyszer ráhibáztak a kereskedők, valóban olyan neműek lettek, amilyennek mondták őket. És ahogy az a természet törvénykönyvében meg van írva, szaporodnak is, de rendesen.  A tizenegy apróság egy hét múlva már mászni fog, aztán egy újabb hét múlva már megőrjítik nyüzsgésükkel a szülőket - és természetesen minket is. Huszonegy nap múlva pedig idegilenesen átkerülnek a kisebb terráriumba, hogy autóm anyósülésén megtegyék a rövid utat az őket "befogadó" állatkereskedésig.

De nem aggódom egy másodpercig sem, hiszen biztos vagyok benne, hogy öt hét múlva újabb áttetsző, kopasz hörikölkök szívják majd anyjuk emlőit a terrárium egyik sarkában. Legalábbis ha Fehér és Rozsdás hozza az eddigi formáját és a természet törvényei sem változnak meg addig...