Ma reggel, a kocsibejáró mellől kitéptem egy szál parlagfüvet. Mélyzöld színben pompázott jellegzetes alakú levele a murva szélén, s csak egy picit ragaszkodott gyökere a talajhoz, amikor lehajoltam, hogy egy megfontolt mozdulattal kihúzzam.

Pár centi magas volt csupán, és szerencsére még nem virágzott. Mint korábban az internetes hírportáloktól és egy szakértőtől is megtudtam, ennek az az oka, hogy az idei nyár csapadékosan kezdődött, így később tudott csak kibújni a földből a legveszélyesebb allergén. Azonban sajnos nem lélegezhetünk fel idén sem, mert a hozzáértől szerint mindössze "csak késik néhány hetet" a gyom virágzása, a szezon azonban biztosan nem marad el...

Négy, vagy öt évvel ezelőtt derült ki rólam, hogy én magam is a magyarországi allergiások népes táborához tartozom. Nehezen hihető, de igaz, a teljes lakosság közel harminc százaléka szenved a pollenektől, és ez az arány - ezt ugyancsak a szakértők mondják - az elkövetkező néhány évben még rosszabb lesz. A vizsgálaton kiderült: olyan szinten vagyok allergiás a parlagfűre ("sokkeresztes" vagyok), hogy az már szinte veszélyes, s a doki csodálkozott is azon, hogy eddig nem jelenetkeztek a tünetek, s nem kellett gyógyszert szednem.

Szóval attól a naptól kezdve minden reggel kapkodom a fehér bogyókát (így legalább nem folyik egybe taknyom-nyálam), s ahol csak lehet írtom a parlagfüvet. És természetesen kiakadok, amikor azt látom, hogy más ezt nem teszi meg.

A napokban városunk egyetlen, "leggazazdaságosabb" hipermarketjéhez vezető gyalogúton bukkantam rá egy parlagfűerdőre. Bevallom őszintén, álltalában autóval megyek oda bevásárolni, akkor azonban kedvem volt egy kis sétához. Így történt, hogy az belebotlottam a járda mellett zöldelő, jól látható növénytengerre.

Ez a terület az önkormányzat tulajdona, így a gyomirtás a kertészeti iroda munkatársainak, illetve az általuk foglalkoztatott közmunkások feladata lenne. Igen, csak lenne, mert munkájuk általában kimerül abban, hogy kigazolják a városban található körfolgalmi csomópontok - összesen három ilyenről beszélhetünk, mert a negyedik még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető körforgalomnak - közepébe telepített virágágyásokat, illetve meglocsolják a néhány helyre kiültetett egynyári virágokat, muskátlikat. Ez utóbbi, mármint a virágosítás nagyon is dicséretes - sőt még több helyre kellene "közvirág", oldva ezzel is e nyolcvannezres megyeszékhely gyakran oly nyomasztó betondzsungel hangulatát - de azért a gyomirtásra is kellene már végre egy kis időt és természetesen pénzt áldozni. Már csak azért sem, mert ugyenbár ez kötelező feladat számukra!

Ennek ellenére nem is tudom, mikor láttam utoljára benzinmotoros fűkaszával serénykedő emberkéket a parkokban, köztereken. Biztosan jó régen lehetett már, mert int a példa is bizonyítja, az utolsó kaszálás óta kisarjadt a parlagfű. Pedig az adókból erre is futnia kellene, már csak azért is, mert a szakemberek is azt mondják: "lehet, hogy még nem vagy allergiás, de mindez csak idő kérdése!" Azaz, a mai, felgyorsult világban előbb-utóbb mindenki túlérzékennyé válik a pollenekkel szemben.

Ebben az egészben pedig az a legbosszantóbb, hogy ha én, a saját ingatlanomon felejtem el lekaszálni a gyomot, akkor néhány napon belül már érkezik is a felszólítás (gondolom, valamelyik "kedves" szomszéd bejelentése után), hogy "ejnyebejnye", meg különben is "irgumburgum" és ha nem, akkor "ennyiésennyi" a büntetés.

Az önkormányzatot viszont miért nem szólítja fel senki? Hiszen irgumburgumozni nem csak nekik szabad...