Van nekem egy fekete színű, rövidujjas pólóm. Mondhatni az egyik kedvenvem. Az asszonytól kaptam, amikor a legutóbb Egerben jártunk. Egy stilizált menyasszony és egy völegény van rá felvasalva, talán éppen az esküvőjük után állnak kézenfogva egymás mellett. A nő mosolyog, a férfi szája lefelé görbül, lábán rábilincselt vasgolyó A rajz alatt pedig a sokatmondó felirat: Game over, azaz a játék véget ér!
Gondolkodtam azon, hogy ezt a pólót veszem fel az elmúlt hét végén, amikor az én egyszem öcsémnek - végre valahára - bekötötték a fejét. Aztán mégiscsak meggondoltam magam, és maradtam a fekete nadrág, fehér ing, szürke nyakkendő, konzervatív összállításnál.
Pedig lehet, hogy óriási poén lett volna! Elképzelem, hogy a vendégek szemeinek kereszttüzében besétálok a házasságkötő terembe. A férfiak meglepődve biccentenek felém, arcukon huncut mosoly, s becsülnek bátorságomért, hogy én meg mertem tenni, azt, amit ők nem - kényelmesen felöltözni a nem túl komfortos, ráadásul negyven fok megelgben kifejezetten kellemetlen öltöny-nyakkendő helyett. A nők pedig valószínűleg elszörnyülködve mutogattak volna rám, mint valami leprásra: nézd azt az embert, micsoda szentségtörés, ilyen ruhában esküvőre jönni.
Végül is aztán nem volt elég bátorságom erre a poénra. Meg nem is akartam elrontani öcsikém és szíve választottja eddigi életének legszebb, és legemlékezetesebb napját. Sőt mégcsak magammal sem vittem a vacsorára, pedig azon is gondolkodtam, hogy szót kérve és pohárköszöntőt mondva bemutassam azt az ifjú párnak és a meghívottaknak az én kedvenc pólómat.
Aztán ezt sem tettem meg! Úgy döntöttem, leírom itt: a házassággal a játék valóban véget ér! Kezdődik a komoly élet! Szóval game over! De nagyon sok boldogságot kívánok nektek hozzá!
Utolsó kommentek