Ugye mindannyian utáljuk, ha a kereskedelmi televíziók folyamatos reklámblokkjait mindenféle filmekkel, sorozatokkal és egyéb műsorokkal szakítják meg. Nincs is ennél rosszabb, hiszen gyakran 15-20 percet is várnunk kell arra, hogy megismerkedjünk a legújabb mosogatószerrel, intimbetéttel, fogkrémmel, banki szolgáltatással, mobiltelefon készülékkel és még tudja a fene, hogy mi egyébbel. 

Gondolom, mint mindenkinek, nekem is vannak kedvenc reklámjaim, s akadnak olyanok, amelyektől a legszívesebben a falra másznék, és ha meglátom őket, kimenekülök a doboz elől a konyhába és mondjuk nekiállok elmosogatni, amit eddig csak halasztgattam, mondván: ráérek még vele, meg különben is olyan jó műsor van a tévében.

Imádom például azt a két cuki aranyhörcsögöt, amelyik az egyik hipermarket-lánc aktuális akcióit reklámozza. Talán nevük is van, nem tudom, mindenesetre teljesen kétségbe vannak esve, ha a család elmegy a boltba bevásárolni, merthogy biztosan nem kapnak répát. Közben pedig kellemesen elbeszélgetnek a másik házikedvenccel, a macskával, mit sem törődve azzal a ténnyel, hogy a való életben a hörcsögöknek éppen a macska az egyik természetesen ellensége.

Ugyanakkor ki nem állhatom a másik bolthálózat reklámját, amelyben egy nagydarab, lila nyakkendős, öltönyös férfi, hatalmas, kérdőjeles mikrofont a kezében tartva kérdezgeti a boltba betérőket mindendéle dologról, például a középső sor titkáról. Az ürge állítólag gyárilag ilyen hülye, valóban így beszél, s ha nem tévedek nagyot, akkor a berlini magyar tévé sztárriportere. De akkor is, hogy lehet ekkora vadbarmot reklámfigurává tenni, komolyan mondom elment a kedvem attól, hogy betérjek ebbe a boltba. 

Aztán vannak olyan reklámok, amelyek teljesen közömbösek számomra. Velük csak az a bajom, hogy nagyon sok van belőlük. Egész egyszerűen unalmas már, hogy nincsen olyan műsor a kereskedelmi csatornákon (még a Discovery-n sem, pedig azt tényleg nagyon szeretem), amelyet ne szakítana meg legalább kettő - önmagában minimum negyed órás - reklámblokk. Tudom, hogy a tévék ebből élnek, de akkor is, azért ez már túlzás. Nem hiszem, hogy ne lehetne valamiképpen szabályozni.

Néhány évvel ezelőtt volt egy gyenge próbálkozás a „királyi egyes” csatornától. Egyszer-kétszer hallottam valami hasonló szlogent: „ha nem szereti, hogy reklámok szakítják meg a filmjét, nézze a közszolgálati tévét”. Aztán ez a jelmondat is eltűnt a süllyesztőben. Nem véletlen, elég gyenge próbálkozás volt. Talán rájöttek az alapvető igazságra: ha azt szeretnék, hogy a nézők őket válassszák, akkor nézhető műsorokat kellene készíteniük, fogyasztahtó filmeket kellene vásárolniuk...