Tudom, tudom, unjátok már, hogy folyamatosan a télről, meg a hóról írok, de most muszáj megint egy újabb bőrt lehúznom erről a témáról. Felháborít ugyanis, amilyen pökhendiséggel kezelik a hivatalok és az „illetékes elvtársak” a síkosság-mentesítés kérdését. Sokszor kifejtettem már a véleményemet: nem érzem jogosnak azt, hogy a tatabányai utcák egy részt sózzák, a többit meg csak hóekézik, mert született erről néhány évvel ezelőtt egy önkormányzati rendelet - nyilván költségtakarékossági okok miatt - és azt azóta nagyon keményen be is tartja a városgondnokság, vagy tudja a fene, hogy pontosan hogyan is hívjájk ezt a szervezetet ma.

Mert ugye, ebből az következik, hogy az egyik utcában élő állampolgár, a sószórás után, normál útviszonyok között közlekedhet autójával, míg a másik utcában lakó, csak csúszkál ide-oda a jéggé taposott havon, miközben megpróbál balesetmentesen hazamenni. Mintha a lesózott utcában lakók magasabb rendű állampolgárok lennének - így több jog járna nekik - az ekézett utcákban élőknél. Holott - legalábbis elméletben - ugyanúgy adózik mindenki, vagyis - az én olvasatomban legalábbis - mindenkinek ugyanazt a közszolgáltatást kellene megkapnia. Persze ezen még hosszan lehetne elmélkedni, most mégis abbahagyom, mert van egy másik, de ugyancsak téli és a síkosság-mentesítéshez kapcsolódó téma, ami még az előbbinél is sokkal jobban felháborít.

Nevezetesen: január 1-től nem szabad sóval csúszásmentesíteni a járdákat, mivel az húdenagyon károsítja a környezetet, tehát akit rajtakapnak (tettenérnek) százezer forint bírságot köteles fizetni állambácsinak. Ugyanakkor az utcák tisztítását végző (vagy adott esetben éppen nem végző) cégek természetesen tovább használhatják a sót, mint a legjobb és legolcsóbb csúszásmentesítőt. Magyarán: a só baromira káros és környezetromboló a járdán, de nagyon jó anyag a járdától mindössze néhány méterre található úttesten!

Kérdezem, hol van itt a logika? Ennek így semmi értelme - mármint környezetvédelmi szempontból -, a magyarázat pedig ott keresendő, hogy valószínűleg a köztisztasági vállalatok sólobbija erősebbnek bizonyult az egyszerű földi halandók érdekérvényesítő képességénél. Azaz hivatalosan is törvénybe iktatták a régi mondást: Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a hatökörnek...

Büntetőjogi felelősségem teljes tudatában bejelentem: én évek óta sózom a ház előtt a járdát, ennél hatásosabb jégolvasztás ugyanis pillanatnyilag nem létezik. Ennek ellenére még egyetlen gyomnövény sem pusztult ki a járda mellett, a vízelvezető árok partján. Hozzáteszem: a legnagyobb bánatomra, mert így tavasszal és nyaranta gyakran kell kesztyűt húznom, hogy kitépkedjem a szárba szökkent dudvát.

És, hogy mi lesz január elseje után? Mivel ezt az oldalt bárki olvashatja, természetesen azt mondom, hogy betartom a törvény minden betüjét és keresek valami alternatív megoldást a só helyett. A valóságban pedig, majd meglátjuk... Maximum jól körülnézek, rendőri és közterületfelügyeleti járőrautót keresve a csúszásmentesítés előtt!