Az elmúlt napok szokatlanul magas (számomra mégis oly kellemes) időjárásának köszönhetően kinyílt a kertben a hóvirág. Még jó néhány évvel ezelőtt - amikor még lehetett az erődben is büntetlenül szedni - ültette a nagymamám azt a néhány tövet, amelyet egyik ismerősétől kapott. Azóta minden évben e néhány szál, hófehér virágú növényke jelzi: visszafordíthatatlanul beköszöntött a tavasz.
Idén azonban sajnos ez nem igaz, hiszen így, a tél közepén annak köszönhetjük virágzását, hogy néhány naon keresztül március közepi hőmérsékletet produkált a kiszámíthatatlan természet. Ettől persze a nővények is „megbolondultak”, van ahol nemcsak a hóvirág, hanem még az ibolya is szárba szökkent. Szerencsére azonban a fák még nem kezdtek el rügyezni. Néhány nap múlva ugyanis - legalábbis, ha hinni lehet a meteorológusok előrejelzéseinek - visszatér a tél. Faggyal, hóval, ahogy az természetes az év ezen szakában. A csokornyi hóvirág vélhetően hótakaró alá kerül, sőt azon sem lepődnék meg, ha elfagyna a zord mínuszokban.
Még a legóvatosabb becsléseim szerint is legalább hat hét hátra van a télből. És ahogy az elmúlt évek tapasztalataiból sejteni lehet, az egész február jó eséllyel havas és hideg lesz. E néhány napnyi „extra” tavasz eltűnik, csak emlékeinkben marad meg, hogy milyen jó is volt január első felében nagykabát és sapka nélkül sétálni, kicsit süttetni arcunkat a vakítóan ragyogó nappal.
Szóval még néhány nap és ismét itt a tél. Abban azonban őszintén bízom, hogy a valódi tavasz beköszöntekor e néhány szállnyi virágocska ismét kibújik a föld alól, hiszen igazi csoda lenne, ha egy évben kétszer virágozna.
Utolsó kommentek