Tarthattok maradinak, vaskalaposnak, begyöpösödöttnek, konzervatívnak, megcsontosodottnak, haladásellenesnek, antireformernek, de akkor sem tudom megérteni azt, miért kell az évtizedek óta jól bevált szokásokat és rendeket megváltozatni. Nem a jobbítás szándékával, hanem pusztán csak azért, hogy valamit tegyünk, hogy változtassunk, hogy ezzel is demonstrálni tudjuk: igenis tettünk valamit, tehát létjogosultsága van annak, hogy mi ülünk a döntést hozók kényelmes karosszékében.
Márpedig most pontosan ez történt Tatabányán, a Bánhida nevű városrész kertesházas övezetében, amit az itt lakók előszeretettel hívnak Öreg Bánhidának. Nem mondhatnák azt, hogy mint derült égből a villámcsapás – hiszen az „eget rengető” ötletet már néhány hónapja lehetett hallani –, de gyakorlatilag egyik napról a másikra teljesen átvariálták a környék utcáinak forgalmi rendjét.
Amióta az eszemet tudom – vagyis kicsit több mint harminc éve – és amióta viszonylag rendszeresen megfordulok ezekben az utcákban, mindig ugyanaz volt itt a forgalmi rend. Aki tatabányai, az talán tudja: a Jókai utca kétirányú, a Feszty Árpád utca a Három Tölgyfa vendéglő felé, a Szelim utca pedig az öreg bánhidai temető felé egyirányú. E kicsit több mint egy kilométeres, egysávos utcákat pedig összesen három kis „köz” köti össze, amelyekben kétirányú a forgalom. Mondom, így volt ez már legalább harminc éve is; 1982-ben kezdtem el az általános iskolát, itt a Jókai Mór nevet viselő suliban, és tisztán emlékszem, hogy már akkor ez volt a forgalmi rend… Aztán két évvel ezelőtt valamelyik városi „közlekedéstudós” nagyokos fejéből kipattant az isteni szikra: „itt az ideje változtatni, keverjük meg jól az állóvizet, mert az kurva jó nekünk, s hozzunk létre egy olyan forgalmi rendet, amire még nem volt példa ebben a nyomorult városban!”
(Csak zárójelben teszem hozzá: Tatabányán hagyománya van a közlekedési hülyeségeknek: valamikor a ’90-es évek elején építették ki a város első „körforgalmát” a Komáromi úton. Az idézőjel nem véletlen, a „kör” talán még a közlekedés-mérnökök egyetemi tananyagába is bekerült elrettentő példa gyanánt, annyira nem volt semmi értelme megépíteni. Azaz egy mégiscsak volt: ezután már nem tudták a volán csuklós autóbuszai bevenni az ottani balkanyart – méretük és kanyarodási jellemzőik miatt egyszerűen képtelenek voltak megkerülni a körforgalmat –, így szinte a teljes városi tömegközlekedést meg kellett változtatni valamelyik önkormányzati tudorvidor sem akkor, sem később el nem ismert elementális hülyesége miatt. Mellesleg e körforgalom a mai napig létezik, s ha nagyritkán arra járok, még mindig felmegy bennem a pumpa az emberi hülyeség eme materiális megtestesülését látva… Pont, zárójel bezárva!)
Tehát nagyokosunk kitalálta: ő bekerül a közeledésszervezők nagykönyvébe az alábbi ötlettel: a már említett Feszty Árpád utcában olyan módon változtatta meg a forgalmi rendet, hogy a keresztutcák által határolt utcaszakaszok mindig a kis közök felé voltak egyirányúak. (Én magam is tisztában vagyok vele, hogy nem túl plasztikus e leírás, de azt a szörnyűséget, amit sikerült megalkotnia nem lehet normálisan szemléltetni betűk egymás mellé helyezésével és értelmes szavak formálásával! Aki járt arra, az tudja, hogy miről is beszélek.) Szóval az ötletet tett követte és életbe lépett az új forgalmi rend, amelynek eredménye az lett, hogy még az utcában lakó átlagmagyarok is csak kamilláztak: „vajon mi a szar ez és, hogyan is kell ezentúl itt közlekedni???” Persze azonnal felmerült a logikusnak tűnő kérdés is: „ki a fészkes fene nagyfejű költözött az utcánkba, aki miatt ezt a faszságot el kell szenvednünk?”
(Ismét zárójel: nem véletlen volt az azonnali asszociáció, hiszen néhány évvel ezelőtt azért kellett a közeli Madách utca forgalmát öt darab fekvőrendőrrel és teljesen szabálytalanul kialakított, forgalomlassítóként létrehozott forgalom elől elzárt területekkel csillapítani, mert az akkori Megyei Közlekedési Felügyelet nagykutyája kitalálta, őt zavarja a háza előtt ötvennel elrobogó Trabantok és Wartburgok zaja…)
Szóval eltelt két év, a Feszty utcában lakók már éppen csak megszokták az új forgalmi rendet, amikor a döntéshozói karosszékben kényelmesen ülő és kávézgató nagyokosunk szerint ismét szükségessé vált a „reform”, ezúttal azonban még a korábbinál is radikálisabb. Ismeretlen „hozzáértőnk” úgy döntött: harmin-negyvenvalahány évvel ezelőtt tévedtek, valójában a Feszty és a Szelim utcák forgalmi rendje akkor lesz jó, ha az eddigi irányokat megfordítjuk. (Érstsd: a Feszty a Tölgyfa vendéglőtől a temető felé, a Szelim pedig a temetőtől a Tölgyfa irányába.) És hogy még sportszerű nehezítést is adjunk az ott lakóknak, mostantól minden keresztutca egyenrangú.
Tisztában vagyok vele, saját egyéni szociális problémám, hogy már azóta gyűlölöm az egyenrangú útkereszteződéseket, mióta 16 évesen először vettem kezembe KRESZ-könyvet. És nem azért, mert a jobbkéz-szabály megadásánál komoly gondot jelenteni, vajon melyik is a jobb kezem. Egészen egyszerűen kicsit maradinak tartom a XXI. századi közlekedésben az egyenrangúság elvét, vallva: igenis egy kereszteződésben legyen mindig alárendelt utca, hogy az abból érkező egyszerű sofőr számára is egyértelmű és világos legyen, neki most elsőbbséget kell adnia a védett úton közlekedőnek. Tetézi a problémát – és ezt már egykori oktatóm, Lajos bácsi is megmondta –, hogy az egyenrangú útkereszteződést nem kell kötelezően kitáblázni, hiszen a tábla meg nem léte is azt jelenti: a két kereszteződés egyenrangú…
Persze, aki nem ismeri az adott utcát és nem tudja, hogy ott éppen egy kereszteződés következeik – mert mondjuk nem látja a belógó bokortól, vagy az ott parkoló gépkocsitól – , könnyen beleszaladhat abba a ziccerbe, hogy későn veszi észre a jobbról érkező manust és úgy csattan bele az autójába mint az első hidegtől bódult őszi légy az előző délután tisztára mosott ablakba…
Nem titok, ha lehetne, megalakítanám a TEGYÜNK MINDEN EGYENRANGÚ ÚTKERESZTEZŐDÉS ELÉ TÁBLÁT! mozgalmat, bár kétségtelen, hogy erősebb bennem a vágy a SZÜNTESSÜNK MEG MINDEN KIBASZOTT EGYENRANGÚ ÚTKERESZTEZŐDÉST! mozgalom létrehozására! Merthogy rohadtul balesetveszélyes, főleg a mai, felgyorsult világban, amikor egy jogosítvánnyal rendelkező ön- és közveszélyes delikvens sokszor még arra sem képes, hogy a táblával világosan jelzett kereszteződésekben megadja a jogos elsőbbséget.
Na szóval, nagyon remélem, hogy most valaki keményen csuklik, mert amit sikerült Bánhidán közeledési reformként megvalósítania, az finoman szólva is csak egy nagy vödör folyékony kutyafos! Remélem, emberünkben van annyi önkritika, hogy a hétfői munkanap első órájában, virtuális harakirit elkövetve visszavonul pozíciójából és a további nagy döntések meghozatalának kecsegtető lehetőségét meghagyja azoknak, akik talán valóban értenek egy kicsit a nagyvárosi közlekedés-szervezéshez.
Utolsó kommentek