Áll egy köztéri kandeláber az utcánkban. Nem közvetlenül előttünk, hanem a szomszéd ház előtt. A hagyományos utcai világítótest ez, egy betonoszlop tetejére épített alumínium lámpatest; gondolom, millió ilyen van csak Tatabányán. Nos, ez a kandeláber elhatározta, hogy kikészít.

Kollégáim már csak röhögnek rajtam, amikor arról beszélek, hogy engem az élettelennek mondott tárgyak fognak a sírba vinni! Egész egyszerűen nem tudom megmagyarázni nekik, hogy a tárgyaknak is lelkük van, s némelyik ráadásul nagyon gonosz! Mivel nem kapott lehetőséget arra a sorstól, hogy élőlényként éljen le néhány évet a földön, élettelen tárgyként azzal szórakozik, hogy az embereket az őrületbe kergesse.

Számomra a mobiltelefon és a számítógép az ilyen mumus, no és persze ez a kandeláber…

A történet nyolc éve kezdődött, amikor az utcába költöztünk. Kifejezetten örültem neki, hogy van világítótest a közelben, aminek fénye még a lakásba is bevilágít, így éjjel nem nagyon kell lámpát gyújtani, ha éppen valami miatt ki kell menni a hálóból.

Aztán alig két-három hét múlva a lámpa kialudt. „Van ilyen – gondoltam –, hiszen máshol is mennek tönkre izzók”, és ahogy kell, a hibát bejelentettem a szolgáltatásért illetékes E-ON felé. Az első meglepetés akkor ért, amikor a telefonvonal túlsó végén a még szokásosnál is unottabb hangú hölgy közölte: a várossal kötött szerződés értelmében 15 munkanapon (!) belül kötelesek kijavítani a hibát. Rákérdeztem, nem nyelvbotlás volt, 15 munkanapon belül, azaz legkésőbb három héttel a bejelentést követően.

Nyeltem egy nagyot, udvarias, jól nevelt emberként előre megköszöntem a segítséget majd vártam. A szolgáltató műhelykocsija pont a 15 munkanapon érkezett meg az utcába, a kiégett izzót mintegy három és fél perc alatt kicserélték, oszt már mentek is.

Gondoltam, sebaj, legalább örüljünk a fénynek. Örültünk is, úgy kettő uszkve három hétig, amikor is a kandeláber izzója újfent kiégett. Az egész procedúra kezdődött előröl, az unott hangú hölggyel és a tizenötödik munkanapon megjelenő és három perc alatt végző szerviz kocsival együtt…

És a kandeláber azóta is minden évben legalább háromszor-négyszer megadja magát. Jó játék ez, csak éppen egy kicsit már unalmas, így a második év végén kértem az önkormányzatot, cseréljék már ki ezt a nyomorult lámpatestet, mert így nem kellene minden második hónapban izzót cserélni, én pedig talán néhány évvel tovább élhetnék, mert nem idegesíteném magam folyton halálra a selejtes utcai világítótesten.

Nem tudom, hogy kérésemet meghallgatták-e az illetékes hivatalnokok, dehogy válaszra nem méltatták, az biztos. Még mindig ugyanaz az alumínium lámpa világít (már ha éppen világít…), mint nyolc évvel ezelőtt.

Persze azért történt némi változás az ügyben, ma már nem az E-ON illetékes az izzócserében, hanem egy győri székhelyű cég, amely 2012-re elnyerte ezt a feladatot a várostól. Az utóbbi két hibabejelentésemet hozzájuk intéztem. A hölgy itt kevésbé volt unott hangú, sőt – minő meglepetés – érdeklődött a probléma részleteiről, segítséget ígért, és még arra is vállalkozott, hogy hivatalosan jelenti a problémát az önkormányzat felé: ezen a helyen bizony teljes lámpacserére lenne szükség.

A szerviz kocsi is hamar megérkezett, két nap múlva már ismét világos volt az utcában. Gondolom kitaláltátok, megint csak két hétig… Az izzó ekkor ugyanis ismét megadta magát.

Nos, ennek már egy hete. A hibabejelentő számát már fejből tárcsáztam, a hölgy ismét kedves volt, megígért mindent, a „lehető leggyorsabb izzócserét” és azt is, hogy ismételten szólnak az önkormányzat illetékeseinek. Sajnos az izzócserélő szakember, szép, sárga színű kocsijával még mindig nem érkezett meg – pedig legutóbb tegnap, azaz szombat estére ígérte meg ezt „száz százalékra” a cég –, így a fél utcában továbbra is koromsötét van.

Persze lehetne most mondani, hogy mit aggódok ezen, máshol sem jobb a közvilágítást. Ez lehet, hogy így van, viszont engem baromira bosszant az, hogy egy szolgáltatás, ami jár – merthogy az adómból megfizetek érte! – nem működik. Ugyanez a gondom a téli úttakarítással is: az önkormányzat eldöntötte, hogy az utcában nem sóz, csak ekéz. Mintha az itt élők nem ugyanolyan rendű állampolgárok lennének, mint a két utcával „feljebb” lakók… De ezzel most nem akarok senkit untatni, hiszen korábban már morgolódtam ezzel kapcsolatban…

Elég most a kandeláber-ügy, amely egyre jobban bosszant. Nem tudom kin, bukik meg folyamatosan a lámpatest csere, az önkormányzaton, a szolgáltatón, vagy éppen a szerviz cégen, de azt még az én rossz matematikai képességemmel is könnyen ki tudom számolni, hogy a várom az elmúlt években annyi pénzt költött izzócserére, amelyből már bőven finanszírozni lehetett volna a teljes lámpatest lecserélését is.

Aztán az is lehet, hogy csak a kandeláber szórakozik velem. Látja, hogy bosszant, s így áll bosszút rajtam azért, mert ő csak egy élettelen tárgy…