Ugye, manapság nagy divat blogot írni. Mintha már nem is számítana teljes értékű embernek az, aki nem hajlandó internetes naplót vezetni. Politikusok, celebcicababák, celebcicafiúk, közéleti személyiségek, illetve teljesen átlagos emberek ezrei püfölik nap, mint nap a klaviatúrát és adják közre gondolataikat. Igaz, közben elfelejtünk beszélgetni egymással, de mindez nem számít, mert a blog a trend, tehát ezt kell csinálni. Hát akkor blogoljunk...
Nem tartom magamat divatmajomnak, nem is azért regisztráltam itt, hogy kövessem a trendeket, mindössze kíváncsi voltam, hogy mit tudok kihozni magamból? Az egész napos billentyűkoptatás után van-e még erőm és energiám beülni az otthoni számítógép mögé, s gondolataimat értelmes formában leírni. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Lehet, hogy hirtelen felindulás nálam ez az egész blogolás és néhány bejegyzés után kifullad a kezdeti lelkesedés. De lehet, hogy nem!
Aztán persze arra is kíváncsi vagyok, hogy ebben a hatalmas blogdzsungelben hányan kattintanak rám és olvassák el agyszüleményeimet. Egyáltalán, felkeltem-e egyetlen ember figyelmét is, vagy csak úgy írom a szavakat egymás után a saját magam kedvtelésére. Remélem, néhány napon-heten belül kiderül.
Most érzek magamban annyi lelkesedét, hogy leírjam, hamarosan visszajövök, s felkerül az infosztrádára Szücsike első agyszüleménye. Szóval, én itt leszek, és nagyon remélem, hogy olvasóm is lesz...
Utolsó kommentek