Jó lenne, ha véget érne már ez az év! Babonás vagyok és hiszem, hogy az évvégével befejeződik a 2010-es rossz sorozat is. De, hogy mindenki pontosan értse, hogy mire is gondolok: reménykedem benne, hogy jövőre jóval kevesebb katasztrófa történik, mint az elmúlt csaknem 365 napban.
2010-ben nem kímélte a természet a világ országait. A januári, Haitit sújtó, a Richter-skála szerinti 7-es erősségű földrengés, a hivatalos adatok szerint legalább 220 ezer ember halálát okozta. Alig egy hónappal később, februárban Chilében pattant ki 8,8-as erősségű földrengés, majd márciusban Kelet-Törökországot tarolta le egy 6-os erősségű rengés.
Magyarországnak „csak” egy 3-as erősségű jutott augusztus 19-én Miskolcon. Szerencsére nem okozott különösebb gondot, de a riadalom azért még így is elég nagy volt a hasoló esetekhez nem szokott emberek körében.
Április hónapot egyértelműen az izlandi, kimondhatatlan és leírhatatlan nevű Eyjafjallajökull vulkán kitörére, amely hetekre megbénította szinte egész Európa légiközlekedését. Szerencsére a tűzhányó azóta ismét elszenderült.
Vulkánunk szerencsére nincsen, cserébe viszont kaptunk árvízet a nyakunkba. Egészen május végéig nem is tudtam, hogy a Kárpát-medencét érintő mediterrán ciklonoknak szokás nevet adni. Márpedig az a két esőzóna, amelyik május végén, illetve június elején monszun-szerű csapadékjával elárasztotta az országot a Zsófia és az Angéla nevet kapta. Jött is utána az árvíz rendesen, a teljes észak-magyarországi régió víz alá került, heteken keresztül pakolták a homokzsákokat a katonák, a tűzoltók, a rendőrök, a vízügyesek és az önkéntesek.
Aztán, amikor már azt hittük, hogy további gond nélkül véget ér az év, Kolontár határában átszakadt egy vörösiszap-tároló gátja, s gyakorlatilag a földdel tett egyenlővé három települést, ölt meg tíz embert. Sokan, sokat írtak már erről a katasztrófáról, így én már csak egy gondolatot szeretnék megosztani: aki nem járt ott, az nem tudja, milyen is volt mindez valójában. A televíziós híradások csak töredékét tudták visszaadni a valóságnak.
Így, néhány nappal az év vége előtt pedig velem együtt sokan izgulnak azon, hogy simán levonul-e a mostani tiszai árhullám, vagy pedig ismét a gátakra kell vonulniuk az embereknek. A legpesszimistább előrejelzések úgy jósolják, hogy a valaha mért legnagyobb vízszint fölött másfél méterrel tetőzik majd a folyó, ha tovább folytatódik a gyors olvadás a Kárpátokban.
Aztán ott van még a belvíz is, amely négy budapestnyi területet öntött el Kelet-Magyarországon. A helyzet napról-napra rosszabb, s a meteorológusok nem kecsegtetnek semmi jóval: az elkövetező néhány napban újabb kiadós esőzés-havazás várható.
Már csak három hét, és véget ér 2010, a katasztrófák éve! De jó lenne már. Őszintén bízom benne, hogy a jövő év az ideinél sokkal jobb lesz. Nagyon ránk férne már!
Utolsó kommentek