Szücsike agyszüleményei

A folyamatosan szaporodó aranyhörcsögök, az embertől még három év után is félő hullámos papagáj és a kenguruba oltott, „utcai vegyes típusú”, tizenegy éves kutya után új háziállatunk van, aki azonnal házikedvencünké is vált. Ő Samu az afrikai, fehérhasú törpesün. Drága feleségem már évek óta szeretett volna egyet, de aztán valahogy mindig úgy alakult, hogy halasztódott a törpesüni beszerzési projekt. Aztán néhány héttel ezelőtt ajándékba kaptunk egy tüskebökit. Egy három éves nőstényt, aki a „keresztségben” a Samu nevet kapta.

Samu egy tünemény! Bár az első két napban alig akart kijönni a búvóhelyül kapott öreg nyúlszőr-kalap alól – korábbi gazdája is mondta, illetve a neten is olvastuk, hogy egy törpesüni számára fontos, hogy legyen egy búvóhelye, amire a legalkalmasabb egy régi sapka vagy kalap –, mára már hozzászokott új ketrecéhez. Ha közeleg a vacsoraidő kimászik a fekete kalap alól, s mancsaival a ketrec rácsait „pengetve” figyelmeztet minket: itt az idő, hogy megkapja a napi lisztkukac vagy éppen gyászbogárlárva adagját... Kiegészítendő azt a száraz macskatápot, amit, ha felébred álmából, napközben rághat.

Vacsi után pedig imád felfedező utakat tenni, ilyenkor szaladgálhat egy kicsit az ágyra terített pokrócon. Alig győzünk utána kapkodni, hogy le ne essen, el ne szökjön – nem lenne kellemes utána napokon keresztül üldözni a lakásban a tüskés szökevényt. Mindezt a tapasztalat mondatja velem, hiszen terráriumból kiszökött aranyhörcsögöt már kétszer-háromszor is kellett kergetnem a nappaliban, és csak több nap „kiéheztetés” után, illetve egy összetett csapdarendszer felállításával sikerült újra az üvegfalak mögé dugni.

A „kaktuszmalac” – ahogy néha hívni szoktam Samut – az elmúlt hétvégén fürdött egy nagyot. A leírások szerint némelyik süni szereti, de van olyan is, amelyik kifejezetten utálja a vizet. Nos, Samu az előbbiek közé tartozik, olyan hangokat adott ki magából pancsolás közben, amelyek az interneten fellelhető afrikaitörpesünhang-dekódoló szerint azt jelenti: „jujj, de élvezem, ami most történik velem!” Mint egy rossz kisgyereket, alig bírtuk kiszedni a vízből, állandóan vissza akart menni a mosdókagylóból kialakított süniuszodába.

Rosszalkodni is nagyon szeret. Ketrecébe tettünk már alomként faforgácsot, homokot, illetve kukoricából készült csutakalmot is. A végeredmény azonban minden reggel ugyanaz: seprűvel és lapáttal a kezemben kezdhetem a napot, hogy összetakarítsam azt, amit éjszaka sikerül kiszórnia a ketrecéből. Esküdni mernék rá, hogy amikor e kora reggeli takarítás közben rám néz, nevet rajtam...